Mialatt a tehetségkutató műsorban egy ország ismerte meg, csodálta a hangját és irigyelte őt a sikereiért,magán és szakmai életében ez óriási változást eredményezett. Végül újra megtalálta önmagát, és minden új értelmet nyert. Erről is beszélgettünk Horányi Juli énekesnővel.
- Az életrajzodat olvasva zeneiskolában kezdtél, gyerekkórusban énekeltél, zongorázni tanultál, azután mégis elmentél egy dekoratőriskolába, és lediplomáztál jelmeztervezésből.
Mindig is szerettem rajzolni, a zenélés mellett folyamatosan jelen volt az életemben, és amikor először kellett döntenem arról, melyik képességemet szeretném továbbfejleszteni, először a rajzolás mellett döntöttem. Így jelentkeztem a dekoratőriskolába, amit el is végeztem, onnan egyenes út vezetett Kaposvárra, ahol négy évig tanultam.
Amikor a kaposvári egyetemen lediplomáztam, hirtelen jött egy felébredés, megvilágosodás. Ültem otthon, és belém hasított a gondolat, hogy nekem zenével kell foglalkoznom, a zenéhez kell visszatérnem, mert azt éreztem, hogy az az igazi utam. Így viszonylag későn, 25 évesen kezdtem el építeni zenei karrieremet. Tehát elég soká jött ez a felismerés, de annyiból jó volt, hogy én nagyon érzékeny ember vagyok, és későn érő típus. Ha korábban kerültem volna a zeneiparba, akkor lehet, hogy bedarált volna, és így, hogy felnőtt fejjel vagy egy érettebb személyiséggel kerültem bele, sokkal jobban meg tudtam őrizni önmagam. Mert még így is nagyon sok kitérő volt az útkeresés közben, de ha mindezt fiatalabb korban kezdem, akkor még bonyolultabb és nehezebb lett volna. Ilyen szempontból nem bánom, hogy ennyire későn léptem ebbe az irányba.
- Talán azért sem bánod, mert díjakat nyertél, az év jelmeztervezője is voltál 2012-ben, különböző színházi darabokhoz tervezted a jelmezeket, tehát volt sikerélményed.
Igen, volt. A látványtér-kiállítást, ahol én a díjat nyertem, mind a mai napig megrendezik. Meghívnak, és várják, hogy beadjak én is munkákat, úgyhogy a jó kapcsolat megmaradt ezzel a közeggel is. Szeretek tervezni, és imádom a divatot, így örülök, hogy belekóstolhattam ebbe a területbe is.
- Tulajdonképpen az előadóművész is egyrészt adja a saját tudását, de ehhez hozzátartozik egy látvány is, és a kettő összessége adja az ő egyéniségét.
Igen. Használom is ezt a tudásomat. Például azt is én szoktam kitalálni, hogy a zenekarban a fiúk hogyan legyenek felöltözve, meg én is, hogy minden összhangban legyen. Tehát a tervezés is jelen van az életemben, bár most a zenei karrier az első. De például tavaly decemberben a Kis herceg című gyerekelőadáshoz, amely a Vidám Színpadon megy azóta is nagy sikerrel, a díszletet és a jelmezeket is én terveztem, és a dalok megalkotásában is részt vettem.
- Igazi nyilvánosságot az hozott neked, amikor az egyik kereskedelmi csatorna adásaiban szerepeltél. Megváltoztatta-e ez az életedet?
Nagyon sok változást hozott az életemben. Addig tagja voltam a Mius együttesnek, amelyet az akkori párommal, Álmos Gergővel alapítottunk, és együtt építettük fel.
A műsor a kapcsolatunkat is próbára tette, és az lett az eredménye, hogy elváltak útjaink. Tehát mind magánéletileg, mind szakmailag teljesen a nulláról újra kellett építenem magam a műsor után, ami elég nehéz volt. Nagyon ellentmondásos volt a szituáció, mert országosan megismertek az utcán, mindenki kedvesen köszöntött, ugyanakkor magamban életem legnehezebb időszakát éltem ekkor.
Újra meg kellett találnom önmagam, hogy én ki vagyok és mit akarok. Ez nem volt egyszerű. Most tartok ott, hogy már tudom ezekre a válaszokat. 2015-ben alapítottam a Youli zenekart, és Bubnó Lőrinc lett az, aki végül is azt az alkotótársi szerepet be tudta tölteni, amelyre nekem szükségem volt, őt már gyerekkorom óta ismerem. Már megjelent egy lemezünk, és készülünk a márciusi lemezbemutató koncertre is.
- A boldogságot te hogy fogalmaznád meg? Mit jelent számodra?
Nekem az a boldogság, ha én okozhatom azokat a folyamatokat, amelyeket átélek. Tehát ha én határozhatom meg, hogy mik történjenek velem. Illetve az, hogy ezt a zenekart csinálhatom, és énekelhetek, és ennek élhetek. Nagy örömmel végzem ezt a tevékenységet, mert ez egyfajta szabadság. A művészeti tevékenység, az egy szabadság, úgy érzem, nagyon sok szabadság rejlik benne, sok lehetőség, amelyeket szintén én határozok meg. Senki nem mondja meg, hogy hol vannak ennek a határai. Ez a nehézség is benne természetesen, mert ehhez kell a tudatosság és a józan ész. Én ezt most nagyon élvezem, és úgy érzem, hogy ez boldoggá tesz.
- A terveidről, céljaidról mit tudhatunk meg?
Van sok terv és sok cél. A rövid távú a március 8-i lemezbemutató koncert az én csodálatos zenekarommal, Weisz Nándorral, Gátos Bálinttal, Bubnó Lőrinccel. Mi négyen vagyunk a Youli zenekar. Azért is lesz különleges ez a koncert, mert nőnapon tartjuk, egy nőnapi csajbuli. Mi hisszük azt a mondást, hogy a királynők inspirálják a királyokat, hogy a női és a férfienergiákat harmonizálni kell egymással. Mi nem vívunk férfi–női harcokat a zenekaron belül. Ők elfogadnak engem egyenjogú partnernek, nem értékelnek le azért, mert nő vagyok, nem éreztetik velem, hogy én kevesebb vagyok.
Mi így elképesztően jól tudunk együttműködni, és tudunk haladni. Mert nem a hatalmi játszmákkal telik el az idő, nem megy el az energiánk ezekre a felesleges harcokra, hanem egyszerűen van egy közös cél, egy közös ügy, amelyért mindenki ugyanannyit tesz. Ezért tudunk egymással együttműködni. Mi ebben hiszünk, és ezért találtuk ki ezt az egész koncertet, hogy milyen jó lenne, ha végre divatba jönne, hogy nincsenek elnyomva a nők, és nincs ez a férfiközpontúság. Persze nem tudunk egyenlők lenni, mert nem vagyunk egyformák. A férfiaknak is megvan a szerepük, meg a nőknek is az életben, de azért, mert valaki férfi, ne érezzen késztetést, hogy elnyomja a nőket, csak azért, mert ő férfi. Inkább azon kellene gondolkodni, hogyan tudunk segíteni egymásnak.
- A hosszabb távú terveitek?
Nyáron szeretnénk egy kislemezt megjelentetni, amelyen szintén most dolgozunk új dalokkal. Utána pedig nagyon sokat szeretnénk koncertezni. Közben pedig azon is gondolkodunk, hogy hogyan is tudnánk külföld felé nyitni, fesztiválokra kijutni, ahol külföldi menedzserek, kiadók vannak, és meghallgatják az új zenekarokat, embereket.
Van egy előadásunk Boldogság címmel, amely Cserháti Zsuzsa életéről szól.
Ez a darab azért különleges, mert ez nem emlékkoncert, hanem elmeséljük az életét objektíven, úgy, ahogy volt. Hiszen a szövegkönyv nem egy fiktív, megírt dráma, hanem Zsuzsának az elmondásaiból, barátainak a nyilatkozataiból, újságcikkekből áll össze. Ezért adtuk a dokumentarista koncertszínház nevet az előadásnak, mert tényleg valódi dokumentumokból hangzanak el monológok, amelyeket két színész kollégám, Ágoston Péter és Märcz Fruzsina mondanak el. Nekem is van kicsi szövegem, és én éneklem a dalokat élő zenekari kísérettel.
Nagyon szívszorító az, hogy Zsuzsa mennyire nagy művész volt, és ehhez képest az élete mennyire szerencsétlenül alakult. Ez egy üzenet is, és egy nagy tanulság is.
- Mi lehetett az oka?
Egy kicsit ő maga is volt ennek az oka. Nagyon nagy tanulság, hogy ezekbe a csapdákba nem szabad beleesni, és valahogy muszáj, nem tudom, hogyan, de muszáj az épségünket megőrizni. Az is egy nagy tanulság, hogy mennyire nem jól kezelték őt a környezetében, és a szakmában sem tudták őt megfelelő módon kezelni, és ebből a kettőből ilyen tragédia lett. Rosszul jöttek össze a dolgok. Ő sem igazán figyelt magára, és a környezete sem figyelt rá.
Ez is egy üzenet, hogy muszáj jobban figyelnünk magunkra is, és másokra is.
Dr. Szarvasházi Judit
főszerkesztő-gyógyszerész
