A csend nemcsak megóv a külső zajoktól, hanem jótevője is az agynak, mely új erőre kap, ha nem éri zajhatás. Segít továbbá jobban megérteni a világot és kihívásait, így újból magunkra találni.
Egy félórás zajexpozíció után egy óra kell az elfáradt fülnek a helyreálláshoz. Másfél órás zajártalom után pedig már az auditív rendszer is veszélybe kerül, és a pszichoszomatikus tünetek kockázata is felmerülhet. Ha nem is tudunk zajmentes környezetben élni, fontos, hogy szüneteket tartsunk alapvetően zajos mindennapjainkban. Hiszen a csend jótéteményei széles körben bizonyítottak. Így pl. mindennap két csendes óra eltöltése stimulálja a hippokampusz sejtjeinek regenerálódását. Ez utóbbi az agy két oldalán lévő, a memóriafunkciókat, a tanulási folyamatokat és az érzelmi viselkedést befolyásoló fő tényező.
Alámerülve a csendbe, az agy pihen, és hozzálát alapvető feladatai ellátásához: hátralép az eseményektől, elemzi őket, meghatározza, számba veszi érzeteinket és érzelmi állapotunkat. A csend feltétlenül szükséges teret biztosít az elmélkedéshez. Az agy tehát kiválaszthatja világlátásunkat, segíthet megoldásokat találni a mindennapok jobb megéléséhez. Ugyanakkor a csend adta nyugalom lehetővé teszi az agynak, hogy feltöltődjön energiával. Az agy kezdetben „méregtelenítő kúraként” is hat zajos világunkban, az állandóan jelen lévő zajok – az utca zaja, hangos zene, emberi beszéd stb. – tömkelegében. Viszont pszichológiai kutatások során az is kiderült, hogy sok emberben a zajmentes környezet unalmat és aggodalmat vált ki. Mert a csend keresése is személyes fejlődésen megy keresztül: meg kell tanulni félelem nélkül hallatni belső hangunkat.
Visszatalálás önmagunkhoz
Miközben érzékeljük gondolataink belső zsivaját, igyekszünk azt elrejteni, ami destabilizáló lehet. Hiszen aggodalmaskodó és depresszív gondolataink úgyis „rátámadnak” a lélekre. De ha nem felelünk rájuk, lassanként elhalványulnak, miközben a csend biztonságot nyújt, megnyitja tudatunk lényegi sajátjához az utat, segít visszatalálni önmagunkhoz.
A csendből egész testünk profitál: a szívritmus, a vérnyomás természetesen módon rendeződik, lassul a légzés, csökken a stressz… A nyugalom érezteti hatását a testsúlyunkon is, éhségérzetünk szabályozása révén. Ha kevésbé vagyunk feszültek, kevesebb cukros vagy zsíros ételt kívánunk, és mérséklődik az élénkítő- ill. nyugtatószer (cigaretta, alkohol, kávé…) szükségletünk is. Így a csend lehetővé teszi, hogy megújhodjunk, felszabadítsuk belső erőinket, hogy kevésbé gyengének, érzékenynek érezzük magunkat. Felkelti a vágyat, hogy megbékéljünk önmagunkkal és a minket körülvevő világgal. Ezért a csend jóllétünk egyik alapvető feltétele.
Forrás: Galenus
