A gyermeknevelés egyik része az, amikor a nemekkel és az igenek megmutatásával megtanítjuk gyermekünket dönteni, választani. A fogyasztói társadalomban azonban nehéz nemet mondani…
A fogyasztói társadalomban nehéz nemet mondani
| A cikk 1. részét ITT olvashatja el! |
Minden kell nekünk, mesterségesen kitágították nekünk az igénypalettánkat, nehezen koncentrálunk befele, hogy eldöntsük, valójában szükségünk van-e a reklámozott „nélkülözhetetlen” kellékre, vagy nincs.
A mai modern társadalomban bólogatni, igazodni megtanítanak, de nemet mondani nem.
Pedig az asszertív (önérvényesítő) jogok egyike a WHO szerint is mindenkit megilletnek, nélkülözhetetlen a kiegyensúlyozott élethez. Annak a képessége, hogy bűntudat nélkül mondjunk nemet, fejleszthető!
Részt vehetünk kommunikációs tréningekkel,
- ahol nemet mondásos technikákat tanulhatunk,
- énképviseleti eszközöket tudatosíthatunk,
- énüzeneteket gyakorolhatunk.
De mi van, ha elméletben tudjuk, megismerjük a technikákat, de mégsem tudjuk a gyakorlatban a határainkat kezelni?
Az egyéni lelki munka kísérése során gyakran tapasztalom, hogy felnőttként is megélhetünk valamiféle zavart az igenek vagy nemek kimondásával, annak megállapításával, hogy mit is akarunk igazán. Ez súlyos stresszt okozhat a mindennapokban. A bizonytalanság, a döntésképtelenség, a belső fix pontok hiánya szorongást okozhat, ettől óvni kell a lelket. Ezért a lelki egészségvédelem témában az egészségpszichológia egyik fontos területe a határkezelés tanítása, a saját igenek és nemek megtalálásának és képviselésének támogatása. Nézzünk meg egy gyakorlati példát, mindez hogyan valósul meg.
Előfordul, hogy mindenre igent mondunk, mindent szeretnénk, de ez nem megvalósítható. A vége az egy helyben való toporgás. Meg kell tanulni a mértékletességet. Ez hasonló ahhoz, amikor éhesek vagyunk. Ilyenkor sokat és sokfélét össze-vissza eszünk, utána pedig gyomorfájás, hányás lesz a vége. A test beállítja a saját határait, bizonyos mennyiségű ételt könnyen megemésztünk.
- ha egy kicsit több ételre mondunk igent, lehet, hogy emésztéssegítőt kell bevegyünk,
- egy bizonyos mennyiségen túl pedig borítékolható a gyomorrontás.
Az „emésztést segítő” lelki értelemben az is lehet, hogy első lépésben kimondjuk (bevalljuk) magunknak is, hogy ez több mint ami belefér, és extra pihenőt tervezünk be… vagy kell egy kis emésztést segítő.
Hosszú távon mindenképpen megéri megtanulnunk nemet mondani egyes dolgokra. Hiszen akkor tudjuk igazán élvezni azt, amire igent mondunk. Ha nem tudunk választani – a másik végéről indulva – megélhetjük a sikeres döntést azzal is, hogy nemet mondunk. Így már vannak fix pontjaink, korlátaink. Erre már támaszkodhatunk, haladhatunk egy lépéssel tovább. De a miérteket azonosítani kell. Pontosan miért nem? Akkor ez és ez viszont még igen! Megvizsgáljuk, hogy a nemek mire adnak igeneket, így fordított irányból is körbejárjuk az igenek minden vetületét.
Mi van, ha nem tudunk nemet mondani, nem megy az elhatárolódás? Mi van, ha a NEM szót egy durva késként éljük meg, amivel valakit megbánthatunk? Ilyenkor érdemes megint a másik oldalról indulni. Mi az, ami IGEN? A nemek ellen beszélés HELYETT az IGENEK mellé állni. Így támadó érzés helyett védőbeszédként, állásfoglalásként éljük meg a helyzetet. Ha mindezt énüzenet formájában tesszük, akkor a személyes döntési szabadság is tiszteletben van tartva.
|
Jogod van… • Jogod van ahhoz, hogy tisztelettel bánjanak veled |
Valami mellé állni könnyebb, mint valami ellen beszélni
A fenti indirekt lelki módszer olyan, mint a probiotikum: a jó baktériumokat erősítve elérjük a jobbulást. Nem feltétlenül kell támadni, úgy is lehet nemet mondani, hogy képviseljük a saját igenjeinket.
Merjünk
- önmagunknak jogot adni az állásfoglalásra,
- a szülői korlátok módosítására,
- a saját irányaink kijelölésére,
- a szabad választásra.
Tehetünk azért, hogy megtaláljuk a saját belső értékrendünket, életfeladatunkat: saját nem és igen választásainkat. Ha mindezt önmagunknak megadjuk, akkor a gyermekeinknek már magától menni fog.
Általában elég, ha tudjuk, hogy mi mellé állunk oda, és nem arra koncentrálunk állandóan, hogy mit utasítunk el. Az énképviselet, a nemet mondás az evolúcióval, a civilizációval haladva az egyik legfontosabb kommunikációs és lelki készségünk. Merjük fejleszteni a saját „igen-probiotikumainkat”, hogy azok maguktól aktiválják a nemeket a szükséges időben. Ezek megvédenek minket a külső ingerektől.
Dr. Bikfalvi Réka
egészségfejlesztő szakpszichológus,
trénes, gyógyszerész
A cikk megjelent a Pszichológia&Practicum 2015.szeptemberi számában.
