Az elhízás negatív megítélésével kapcsolatban, elmondható, hogy annyira erős a stigma, hogy az emberek rengeteg időt és pénzt fordítanak a súlyfelesleg kialakulásának megelőzésére és katasztrofálisnak tartják az elhízás lehetőségét.
| Cikkünk 1. részét ITT olvashatja el! |
Az ördögi kör bezárul
Egy kutatás eredményei szerint a nők 24, a férfiak 17%-a három évet, vagy még többet adna az életéből, ha olyan súllyal élhetne, amilyennel szeretne. A társas közegben szégyenérzést is kiváltható többletsúly nemcsak a mozgást korlátozza, hanem például az öltözködést is; nehezíti a testápolást, a személyes higiénia tartását; és mindezek, illetve a negatív társadalmi visszajelzések miatt az intim kapcsolatok kialakításának is gátját képezheti. Az elhízottak egy része számos szomorú, önleértékelő gondolattal él együtt (pl. „kövér vagyok, ezért nem kellek senkinek”, „dagadt disznó vagyok”), amely bűntudatot és kilátástalanság-érzést kelthet. A negatív előítélet és diszkrimináció krónikus pszichológiai stresszorként értelmezhető, amely káros hatást gyakorolhat a pszichés jóllétre. Mivel a társadalom előítélettel viseltetik irántuk, az elhízott emberek több pszichológiai distressz élményt élnek át, mint a normális súlyúak. És itt zárul be az ördögi kör. A pszichológiai distressz élménnyel ugyanis valahogy meg kell küzdeni. És létezik egy olyan megküzdési mód, amely nemcsak előidézi, hanem fent is tartja a súlyfelesleget.
Az érzelmi evés a negatív érzelmekkel és élményekkel (pl. magányosság, unalom, szorongás) való megküzdési mód, amely egy tanult magatartás. Az evés hangulatszabályozásra való alkalmazásában jelentős szerepet tölthet be az a neurokémiai mechanizmus, hogy a szénhidrátfogyasztás fokozza a szerotoninkibocsátást. Az agy szerotoninszintjének emelkedése a fájdalom csökkenésével és a hangulat javulásával jár együtt, így az emberek megtanulhatják, hogy ha nagymennyiségű szénhidrátot fogyasztanak, pl. édességeket, akkor jobban fogják érezni magukat. Noha az emocionális evés rövid távon segíthet az egyéneknek túljutni a szorongáson és egyéb negatív érzéseken, a probléma megoldásához nem járul hozzá, ráadásul súlygyarapodást idézhet elő, ami elhízáshoz, illetve különféle kísérőbetegségek megjelenéséhez vezethet, és akadályát képezheti a sikeres súlycsökkenésnek. Ha ugyanis a páciens önjutalmazásra, unaloműzésre, a kedvezőtlen hangulattal való megküzdésre használja az evést, akkor még komoly fogyási motiváció és együttműködési szándék ellenére is nehézséget fog okozni neki az alacsony kalóriatartalmú étrend betartása.
Az általános javaslat nem segít
Szakemberként és laikusként is azzal tudjuk a leginkább segíteni a súlyfelesleggel küzdőket, ha ráébredünk arra, miszerint a többletsúly háttere messze összetettebb annál, semmint egyes egyedül a túlsúllyal küzdő egyén számlájára írhatnánk. Érdemes végiggondolni, hogy mi magunk hogyan járulunk hozzá a súlyfelesleg kialakulásához és fennmaradásához. Hajlamosak vagyunk-e például arra, hogy csábító ételeket halmozzunk fel a súlytöbblettel élő munkatársaink, szeretteink orra előtt, esetleg kínálgassuk/vigasztaljuk őket ezekkel, vagy akár csokoládét ajándékozzunk nekik az ünnepnapokon? Hajlamosak vagyunk-e szabadidőnkben az ülő tevékenységeket támogatni a velük töltött idő során, vagy inkább aktív tevékenységekre hívjuk őket?
Ugyanezek végiggondolása azt is elősegíti, hogy felismerjük, hogyan tudnánk támogatni a súlyfelesleggel küzdők testsúly-kontrollálási erőfeszítéseit. Szakemberként például vajon foglalkozunk-e azzal, hogy milyen pszichológiai funkciókat tölt be az egyén számára az evés, és figyelembe vesszük-e ezt a korlátozott energiatartalmú diéta előírása során?
Igyekszünk-e adaptív, az érzelmileg indukált evést helyettesítő magatartásokat javasolni a pácienseknek, vagy inkább az értetlenségüknek, horribile dictu tohonyaságuknak tulajdonítjuk az együttműködésük hiányát? Általános javaslatokat mondunk nekik (pl. „egyen kevesebbet!”, „mozogjon többet!”), vagy segítünk nekik abban, hogy konkrét célokat kitűzve, lépésről lépésre sajátítsák el a hatékony testsúlykontroll alapelveit?
Az elhízottakkal kapcsolatos negatív előítéletek csökkentése csak az első, ám annál fontosabb lépés az elhízás világjárványának visszaszorításáért folytatott küzdelemben, amely mindannyiunk érdeke.
Dr. Czeglédi Edit
Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet
czedit@gmail.com
